Jikiden Reiki

Japán reikisek - nyugati reikisek

Amikor tanítónktól, Nishina Masakitól megkérdeztem, hogyan tudhatunk meg többet a reiki szellemiségéről, azt válaszolta, úgy, ha többet tudok meg a japán szellemiségről.
A tanácsot megfogadva először Tadao Yamaguchi "Light on the Origins of Reiki" (magyarul kb.: Néhány szó a reiki eredetéről) című könyvét olvastam el, melyben ő is hosszasan ír a japán és a nyugati szemlélet összehasonlításáról.

Azzal kezdi, hogy 1999-ben kezdett el tanfolyamokat tartani hazájában, melyeken először csak japánok vettek részt, majd egy év múlva már külföldiek is. Néhány évvel később már külföldön is felkérték tanfolyamok tartására, melyeken keresztül a gyakorlatban tapasztalhatta meg a japán és a más országokban élő tanítványok közti hasonlóságokat és különbségeket.

Megdöbbentő felfedezéseket tett. Amellett, hogy továbbra is vallja, a lelkünk mélyén nem különbözünk sokban egymástól, bármilyen kultúrában éljünk is, be kellett látnia, hogy vannak alapvető hozzáállásbeli, szemléletmódbeli eltérések.

Az első, amit említ, hogy úgy tűnik számára, a külföldiek sokat küzdenek azzal, hogy megértsenek olyan dolgokat, melyeket a japánok természetesnek vesznek. A nyugati tanítványokkal való munkája során döbbent rá, hogyan alakulhatott át a reiki több aspektusában is nyugati terjedése során.

A legmeglepőbbnek ő és édesanyja azt találták, mennyi kérdés záporozik rájuk a nyugati résztvevőktől. A Jikiden Reiki tanítók alapvetően ugyanazt az anyagot tanítják a külföldieknek, amit a japánoknak, sok kifejezést japánul használnak, és a Gokai (életszabályok) kántálása is japánul történik. Ez persze nem könnyű feladat a külföldieknek, de az a tapasztalat, hogy ha értik, mi a szavak jelentése, általában nem ellenkeznek...

Néhány japán Jikiden reikist annyira érdekli, mi történik a nyugatiaknak tartott tanfolyamokon, hogy maguk is részt vesznek ilyenen mint megfigyelők. Ilyenkor mindig meglepődnek, mennyi kérdést tesznek fel külföldi társaik, ugyanakkor szégyenkeznek amiatt, hogy ők nem mutatnak annyi érzelmet, lelkesedést, mint a nyugatiak.

Tény, hogy a japánoknak tartott tanfolyamok sokkal csendesebbek. Gyakran senki sem szól egy szót sem mindaddig, amíg a tanító erre külön lehetőséget nem ad. Vannak olyan tanfolyamok, ahol egyetlen kérdés sem hangzik el.

Yamaguchi mester elmondja, hogy a külföldieknek tartott tanfolyamokon egymás szavába vágva kérdezősködnek a tanítványok, ami persze megdöbbentő kontraszt, ugyanakkor lehetőséget ad számára, hogy olyan részleteknek is figyelmet szenteljen, melyeket a japánoknak eszébe sem jut megkérdőjelezni.
Úgy gondolja, a külföldi hallgatók azért kérdeznek annyit, mert szeretnének megérteni egy, a sajátjuktól nagyon különböző kultúrát.

A japán iskolarendszerről mindannyian tudjuk, hogy rendkívül formális, tekintélyelvű. A japánok nem tartják fontosnak, hogy a gyerekek elmondhassák a saját véleményüket. A tanítás nem interaktív - a tanár magyaráz, a diák figyel. Emiatt a japánoknak senki sem tanítja meg az asszertív viselkedést, ebből ered, hogy kevesebb érdeklődést és lelkesedést mutatnak.

A másik ok, amiért a japánok csendesebbek, a tradicionális mester-tanítvány viszonyban keresendő. A régi időkben ha valaki pl. harcművészetet tanult, feltétlen engedelmességgel tartozott - elképzelhetetlen lett volna számára, hogy kérdezzen a mesterétől vagy visszaszóljon neki.
A tanítványok abból tanultak, amit a mesterük tett, illetve amire őket utasította.
Létezett egy olyan mondás, miszerint: "Lépj hármat hátra, nehogy rálépj a mester árnyékára."

Mindennek ellenére szoros kapocs alakult ki tanító és tanítvány között, és kapcsolatban maradtak egymással egész életükben. Még azután is, amikor a tanítványból mester lett, és talán túl is szárnyalta egykori tanítóját.

Usui Sensei és tanítványai között is ilyen formális kapcsolat volt, különösen akkor, ha azok a haditengerészet soraiból érkeztek, mint Hayashi Sensei, hiszen ott a fegyelem még nagyobb hangsúlyt kapott.
Hayashi Sensei annyira tisztelte tanítóját, hogy soha semmit nem változtatott meg, amit tőle tanult, csak kiegészítette azt orvosi ismereteivel.

Hayashi Sensei tanítványai ugyanígy tisztelték őt, és Yamaguchi mester és édesanyja sem kérdőjeleztek meg semmit a tőle tanultakból. Olyannyira nem, hogy ha Yamaguchi mestertől megkérdezik, miért kell valamit adott módon csinálni, időnként csak ennyit mond: "Mert Hayashi Sensei ezt mondta!"

Japánban ez a viselkedés napjainkban alig fellelhető, néhány tradicionális terület kivételével, a japánok azonban tudat alatt máig őrzik.

A cikk Tadao Yamaguchi: Light on the Origins of Reiki c. könyve alapján készült, Melegné Tóth Judit tolmácsolásával .